Zempléni barangolások

Regéc-Füzér-Boldogkő-Sárospatak...
- vártúrák hazai tájakon


Zemplén. Meseszép vidék, vadregényes várak, mesélő kastélyok. Rákóczi, Kossuth, Kazinczy nyomában. Élő történelem a mában. Még soha nem jártunk ezen a vidéken, így hát felkerekedtünk három gyerekkel, szülőkkel, heten, mint a mesékben, hogy bejárjuk e csodaszép vidéket a tavaszi virágpompában. Ismét négy keréken gördülünk tova a bakancs helyett, hiszen szüleim a hetven felé ballagva nem bírják a kaptatót fel a várakba. És legkisebb porontyunk sem tud - még! - hegyet mászni.

Legnagyobb gyermekünk iskolai szünetét megvárva, nyolcnapi cókmokot kocsinkba betuszkolva útnak indultunk a vadregényes Zemplénbe. 250 km autókázás után estefelé Óhután le is telepedtünk a lefoglalt szállásunkon, egy családi házban - miénk egy egész tetőtér: két szoba, nappali, fürdőszoba, konyha! És mi minden vár ránk: várak-kastélyok-pici falvak-épphogy zöldellő erdők-virágjukat bontogató hegyoldalak!

Másnap reggel borongós idő fogadott: így TOKAJ városkával indítottuk az egyhetes programunkat. Bejártuk a kisvároskát, rózsaszín virágdíszbe öltözött sétálóutcáját, majd TARCALON időztünk egy kicsit; az Andrássy kúriát, Degenfeld kastélyt, s templomait ejtettük útba.
S jött SZERENCS! A Rákóczi vár, mely anno a XIII. században még bencés kolostor volt. Az 1500-as évek végén a Rákóczi család fő rezidenciája, és a Habsburgok támadásainak egyik célpontja lett. A vár jellegét palota kinézetűre varázsolták a XVIII. század folyamán. Ma is impozáns látványt nyújtó hatalmas ép falak állnak, benne kicsinyke múzeum: kardok, fegyverek, képeslapok. Az egykor híres Szerencsi Cukorgyár Múzeumában is eltöltöttünk egy órácskát; a hatalmas cukorsüvegek nagy népszerűségnek örvendtek gyerekszemszögből.

MONOKON először is Kossuth szülőházát kerestük fel, ahol a család még fél évig lakott Kossuth születése után 1802-1803 telén. A ház 1780-as években, copf stílusban épült, ma a Kossuth Lajos Emlékmúzeumnak ad otthont. Az utolsó félórában még éppen megszemlélhettük Kossuth személyes tárgyait. A Kossuth házzal szemközt található az 1750-ben épült barokk Andrássy kastély, jelenleg iskola. Parkjában Kossuth szobra áll.
Már messziről észrevettük a XIV. századi gótikus MONOKY VÁRAT a domb tetején. Vagy talán inkább várkastélyt? Hiszen a XVI. században reneszánsz ablakokkal is kiegészítették, és bástyás erődfallal vették körül. Az 1630-as években még Rákóczi György erdélyi fejedelemé volt, majd a Thököly, Andrássy család birtokolta. Jelenleg magántulajdonban van, felújítva, nagy parkjának kapui tárva-nyitva.

GOLOPON a falu szélén azonnal megtaláltuk a magányosan álló 1590 körül épült VAY VÁRKASTÉLYT, amely valójában egy erődítménnyé alakított középkori vár. Most felállványozva várja sorsa jobbra fordulását. A mellette álló földszintes klasszicista stílusú kastély 1820-ban épült, ma címermúzeum van benne.
Este 6 óra felé járt az idő, ezért már nem mentünk be Abaújszántóra, csak messziről vetettünk egy pillantást a Cekeházán álló Patay kastélyra. Az 1820-ban épült kastélyban egykor osztrák katonák szálláshelye volt. Ma romos.
ERDŐBÉNYÉN át indultunk haza, templomaira, a Szirmay kastélyra csak egy pillantást vethettünk az egyre sötétedő tájban.

Harmadik napunk bizonyult a legszebbnek. Ragyogó napsütés fogadott minket (és minden további napon!) - irány a vadregényes REGÉCI VÁR! Festői romok, csodaszép körpanoráma - utazásunk legszebb vára. Minket a romos, hatalmas várfalak nyűgöznek le, ahol magunkban barangolhatunk kedvünkre, sehol senki sincs. (Ahol a madár sem jár, kivéve azt a bácsit, aki a belépő jegyet adja a kihalt, magányos hegytetőn...)

A faluból felfele vezető útnak meredek kaptatót írtak - mi szerencsére egy új, göringyes földúton kocsival szó szerint a várfalakig jutottunk! Így Apu is láthatta a szenzációs romokat, hiszen a faluból nem bírta volna a majd egy órányi meredek kaptatót. Hatalmas területen, 8-10 méter magas, vaskos falak, boltívek, törmelékek között sétálgathattunk.
A meseszép vár a tatárjárás idejében épült az 1200-as években. A történelmi nevek egymásnak adták a várat: Baksa, Károly Róbert, Drugeth, Zsigmond király, Mátyás, Szapolyai, Habsburg, Rákóczi, Zrínyi Ilona, Thököly. Itt nevelkedett fel II. Rákóczi Ferenc. 1685-ben az osztrákok elfoglalták, s kifosztották, azóta lakatlan. Csak mi voltunk a várban - és bejártuk minden zegét-zugát. Elkápráztatott minket! A kedvenc várunkká vált.

Hogy a nap szépségeit fokozzuk, délben már BOLDOGKŐ várához értünk. Messziről lenyűgöz a vár szépsége, ahogy hosszúkásan elnyúlva kirajzolódik a sziklás dombon, a hegyek által közrefogott tájban. Alatta a lankás domboldalakon szőlősorok csupasz karói nyújtóznak a magasba. A vár egy hatalmas kovásodott andezittufa gerincen áll. Eredetileg Bodó-kő volt a neve.

Boldogkő vára még a tatárjárás után, a XIII. század második felében épült, a XV. században kibővítették. A XVI. századra, a lőpor használatának elterjedésével elavulttá vált, s mivel stratégiailag sem volt jó helyen, nem játszott szerepet a további évszázadok csatáiban. Balassi Bálint itt írta a Borivóknak c. versét 1644-ben, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez. 1701-ben a Habsburg csapatok lakhatatlanná tették. Ez már kissé kiépített vár: gyilokjárókon róttuk a távot a várfalakon. Csöppnyi termében makett terepasztalon a muhi csata elevenedik meg.
Boldogkőváralján még a Péchy Zichy család 1768-as, barokk kastélyához is elmentünk. Egy negyedórát a tájházban is elidőztünk a régmúlt tárgyak közt, megcsodálva a medvebőrből készült hatalmas kovácsfújtatót, és a vár monumentális lakatját.

Hazafele HÁROMHUTÁN megnéztük a hatalmas fehér, tornyos Bretzheim kastélyt, ahol talán fél évszázada Apu KISZ (az ifjabbak kedvéért: Kommunista Ifjúsági Szövetség :-)) táborozóként két hetet nyaralt.
Este dörgés-villámlás, azonban mi már a szállásunk rejtekéből figyeltük a hegyek közt visszhangzó égi háborút (áprilisban!). Szép volt a mai napunk!

Negyedik napunk könnyed programnak ígérkezett: Megálltunk itt-ott ERDŐHORVÁTIBAN és TOLCSVÁN, megnéztük a templomokat, a barokk Szirmay kastélyt, a Rákóczi kastélyt (melyet felesége, Lórántffy Zsuzsa építtetett), majd természetesen lefotóztuk a falu melletti magányos-góliát Tokaji aszús borospalackot.
SZÉPHALMON Kazinczy Ferenc nyomában jártunk. A falu - korábban Bányácska - 1886-tól viseli Kazinczy adta nevét, a birtokáról nevezte el. Az író itt élt, és itt található a sírja is. Nem messze nyughelyétől áll a Ybl Miklós által tervezett emléképület, amelyben a költő személyes tárgyait tekinthettük meg. Magyar Nyelv Múzeumába is bementünk - bár itt a gyerekek inkább a szavakat tartalmazó táblák közti bújócskát élvezték, míg mi a XX. századi szavainkon mélázgattunk el.
SÁTORALJAÚJHELYEN bekukkantottunk a főtéren a felállványozott templomba, majd a Börtönmúzeumot és a Kazinczy Múzeumot néztük meg. A kitömött állatok nagy sikert arattak. A XIV. századi piarista (pálos) templom zárva; mellette az iskola, ahol Kossuth tanult. Egy saroknyira onnan Kossuth szüleinek a háza, ahol Kossuth Lajos kisgyerek korától kb. 1832-ig élt.

Lassan két óra. Pici falvakon vezetett tovább utunk. Először MAKKOSHOTYKÁN a Meczner kastélyok, majd a HERCEGKÚT védett pincesorai következtek a Gomboshegyen és a Kőporoson. Elbűvölő látvány a pici, félig földbevájt háromszögletű pincék egymás mellett sorakozó bejárata, ódon hangulata.
Megnéztük BODROGOLASZI 1860-ban épült eldugott Lónyay kastélyát, református és görögkatolikus templomait. És megcsodáltuk a barna, impozáns látványú római katolikus templomát, mely a XII. század végétől áll a Bodrog partján.
Átmentünk VÁMOSÚJFALU XVIII. századi barokk, hatlyukú kőhídján. A Tolcsva patak felett erre haladt a Galícia felé vezető fontos kereskedelmi útvonal.
OLASZLISZKÁN a templomok után a Kossuth házat is megkerestük a Bodrog partján. Kossuth egy ideig itt lakott Délután öt óra felé járt már az idő, mikor hazafelé tartva útbaejtettük KOMLÓSKA zsákfalut.

Ötödik napunk izgalmasnak ígérkezett, várjátékok a FÜZÉRI VÁRBAN! Ez kell hát nekünk, a srácok itthon egész nap vitézesdit játszanak, kardoznak egymással - most legalább láthatják mi fán terem a középkori csata és élet...
A füzéri vár valaha favár volt, valamikor a XII. században épült. II. András is birtokolta, majd IV. Béla királyunk építtette újjá a tatárdúlás után, immár kőből. Aba Amádé nádor 1301 és 1310 között itt őriztette a magyar koronát! Károly Róbert, Drugeth Fülöp, Zsigmond király, Perényiek, Báthory, Nádasdy birtok... 1676-ban a Habsburgok kifosztották, lerombolták, s azóta nem lakják..
Tíz órára már ott is voltunk a füzéri várban. Meglepő módon ide jutottunk fel a legnehezebben (lásd csemete méret és szüleim szuflája), meredek sziklákon kaptattunk felfele. Elég kicsinykének tűnt a vár, igaz, sok föld, és törmelék foglalta el a helyet: a felújítás itt is látható nyomai. Kilátás, magas hegyek, dimbek-dombok. Nagyobbacska torony. És tömeg. Egyre nagyobb embertömeg nyüzsög mindenhol, ahová csak nézünk. Nem is lehet igazi váras képeket fotózni, mert mindenhol ember zsenyheg...

Egy órányi késés után végre reneszánsz zenét hallgathattunk, középkori ruhákban reneszánsz tánc elevenedett meg előttünk, némi szerelmi történettel fűszerezve. Majd középkori íjászat következett. S végre valahára jött a várva várt bajvívás! Kardos vitézek vívták a csatát előttünk pár méterre!!! Páncélba öltözött harcosok csaptak össze fémesen csengve. Karddal, buzogánnyal, tőrrel hadakoztak...
Két óra is elmúlt, mire végre leevickéltünk a meredek sziklákon a kocsinkhoz - addigra már rendőrök irányították a forgalmat, moccanni sem lehetett a temérdek autótól, még a faluban sem. (Ergó: Ki korán kel, parkolót lel!)

HOLLÓHÁZÁN a porcelánmúzeum már visszazökkentett a jelenbe. Szebbnél szebb porcelántányérok, poharak között bóklásztunk, immár csak száz évre visszanyúlóan, egészen a máig. 1777-től üveghuta és 1831-től kőedény és majolikagyár működött a faluban. A porcelángyártás egyik alapanyaga a kaolin, aranykutatás közben bukkantak rá.

Másik irányban folytattuk utunkat tovább, hatalmas kanyart leírva a mai napon: KÉKEDI kastély, melyet Kékedi György építtetett 1613-ban. Később már a Melczer család birtokába került, ma szálloda, ezért épp csak a kapuból vethettünk rá egy pillantást.
ABAÚJVÁRON a XIV. századi gótikus református erődtemplom belseje kissé lehangoló állapotban leledzett.
GÖNCÖN a református és katolikus templomot néztük meg: Károli Gáspár nyomában jártunk. Az apróablakú XVII.-XVIII. századi huszita házat csak kívülről vehettük szemügyre, zárva.

GÖNCRUSZKÁN felkerestük a Kornis-Kazinczy kúriát, amely Kazinczy Ferenc testvéréé, Kláráé volt, de az író-nyelvújító is gyakran megfordult itt.
Vilmánynál Regéc felé kanyarodtunk haza...

Hatodik napunk a kisvonatozásé. Remek időtöltés, gyerekszemmel nézve is. Természeten hajnalok hajnalán keltünk fel, hogy a fél kilences kisvonatot elérjük PÁLHÁZÁN. Megérte, csak mi ültünk az egész kocsiban!
Majd egy órányi vonatozás és 8 km-nyi út megtétele után kaptunk fél órácskát a Kőkapui XIX. századi Károlyi vadászkastélynál, hogy a tavat és egy mini ásványkiállítást megnézhessünk. A Kőkapui tavat 1968-ban völgyzáró gát építésével hozták létre. Majd máris vonatoztunk visszafelé; a többnyire erdős táj csendjét csak vonatunk zakatolása törte meg. A 700 mm-es nyomtávú vasút 1888-ban épült a fakitermelés szállítása miatt. Az ország legrégibb kisvasútja, kezdetben lóvontatással működött.
Pálházán egy kis perlit- és vadászati kiállítás várt még ránk az állomásnál, ahol azokat a trófeákat nézhettük meg, melyeket valamilyen eltérés, hiba miatt lőttek ki.
A FÜZÉRRADVÁNYI Károlyi kastélyban már rengeteg autóba botlottunk, lévén húsvét hétfő. Negyedóránként idegenvezetés a kastélyban, hét termét mutatták be, a kastély körbesétálását már magánszorgalomból végeztük el. A XVIII. századi barokk kastélyt Ybl Miklós tervei alapján 1857-59-ben átépítették. Volt luxusszálloda, szanatórium, most múzeum.

Innen ismét a természeté, a kis falvaké a főszerep: KOVÁCSVÁGÁS, VÁGÁSHUTA falvakban kocsikáztunk.
TELKIBÁNYA ásványmúzeumában időztünk majd egy órát. Nemcsak ásványok, hanem makettek, bányamakett, némi bútor, kitömött állatok színesítették a kiállítást.
Óhuta felé kanyarodva VIZSOLYON nyitva találtuk a református templomot, mely a XIII. századi román, majd XIV. századi gótikus jegyeket is magán viseli. Károli Gáspár 1590-ben fordította le a teljes Bibliát magyarra (Ószövetséget héber, Újszövetséget görög nyelvből), s összesen 800 darabot nyomtattak belőle. A híres Vizsolyi Bibliából 53 példány maradt fenn, ebből 22 itthon található. És egyet itt és most megnézhettünk! A nyomda a templommal szemben, a a Rákóczi kúria épületében állt. A falu szélén fekszik a védett vizsolyi kőfejtő - a harmadidőszakban (miocén) vulkáni működés idején riolittufa került a felszínre, mely később kőzetté alakult.
Egy kis kitérő, TÁLLYA irányában, Rákóczi kúria, Maillot kastély, no és ami jobban fellelkesített most: Itt van Európa mértani középpontja! Egy madárral ábrázolták. Az evangélikus templomban keresztelték meg Kossuth Lajost. Mád felé mentünk haza.

Hetedik napunkra hagytuk Zemplén csúcspontját, Sárospatakot. Körbejártuk a Bodrog partján az 1456 körül épült hatalmas Rákóczi várat, a Vörös tornyot. Körbefotóztuk a csodás sárga pitypangba öltözött rétről minden irányból e kockaélű hatalmas várat, majd lelkesen elindultunk, hogy belülről is megnézzük a vár kiállításait. Legnagyobb megdöbbenésünkre, zárva... Hiába, a Húsvét hétfő helyett ők kedden tartanak ünnepnapot (!) ... Élő történelem órán járunk: Perényi, Bocskai, Lorántffy, Rákóczi, Habsburg családok voltak a vár tulajdonosai.

Egész napot szántunk Sárospatakra. A vár megszemlélése után bejártuk a várost is; templomokat néztünk, lakóházakat kerestünk fel (Móricz Zsigmond, Szemere Bertalan, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor), és persze a híres kollégiumot, benne a könyvtárat és múzeumot is meglátogattuk
Hazafelé egy röpke sétát tettünk a Tolcsva patak mentén, Óhuta és Erdőhorváti között, de sajna nem találtunk semmilyen opált, sem egyéb szép kalcitot sem, mint amilyeneket a múzeumokban láttunk...

E pihentető nap után, a nyolcadik napon elérkezett a búcsú Zemplén vidékétől. Búcsúzunk az immár zöld ruhába bújó erdőtől, a ház melletti halkan csordogáló patakunktól, a virágzó domboldalaktól, a botokként meredező hatalmas szőlőmezőktől, a mezőn magányosan álló hatalmas borospalackoktól... Végig ragyogó napsütés, fantasztikusan kék ég alatt kalandoztunk. Áprilisban!
De hogy teljes legyen a kép, Tolcsván épp elcsíptük a Bormúzeum nyitvatartását, és szemben vele pedig a helyi félédes hárslevelű és muskotály borokból tankoltunk fel búcsúzóul.

Az ónodi országgyűlésről híres ÓNOD felé vettük az irányt; 1707-ben a vár melletti mezőn mondták ki a Habsburg ház trónfosztását. Az ÓNODI VÁR a falu határában, sík vidéken terpeszkedik el. A XII. század második felében földvárnak épült, a XIV. század végén Czudar Péter építtette át kővárrá, majd a XVI. században Perényi Imre építtette ki a jelenleg is álló szabályos négyszög alapú várat, ó-olasz bástyákkal. A vár jelenleg feltárás alatt, s éppen kinyitott, mire odaértünk, így a vaskos tömzsi tornyába is felmászhattunk a lépcsőn, no és a pince mélysötétjébe is bekukkanthattunk.
A közeli tájházban a sok-sok régi tárgy ismét elbűvölt minket.
Még elkanyarodtunk a XVII. századi emeletes négysaroktornyos épülethez, a Török kastélyhoz. Itt született Kazinczy felesége: Török Sophie.

Délután még a muhi csata helyszínét is felkerestük: 1241. április 11-12-én IV. Béla itt ütközött meg Batu kán vezette tatár sereggel. A magyar sereg teljesen felmorzsolódott, az ország e vereség következtében nyílt utat mutatott a tatár hordáknak.
Még egy megállót terveztünk; Matyóföldön, Mezőkövesden álltunk meg. A Matyó Múzeum népművészeti kiállítása után egy órát is eltöltöttünk a Mezőgazdasági Múzeumban - a gyerekek egyik traktor nyergéből a másikba másztak fel, s át, a legnagyobb élvezettel.

És estefelé fáradtan, de nyolcnapnyi élménnyel a hátunk mögött érkeztünk meg otthonunkba hazánk egyik távoli csücskéből, a romantikus Zemplénből. Ragyogó napsütés, virágzó határ, lassan zöldbeboruló dombok, vadregényes várak, meseszép panorámák, picinyke falvak, halkan csobogó patakok, kisvonat tovatűnő zakatolása... megannyi szépség és eldugott csoda: ez Zemplén!

írta: www.medea.hu

(Kicsit félve teszem hozzá, ha 8 napról ennyit regélek e honlapon, talán elképzelhető, mennyit tudnék írni a 14-21 napos utazásainkról... Pedig így lenne az igazi: némi földrajz, töri és saját élmények kusza, mesés kavalkádja együtt...)

Kiránduló útvonalaink a Zemplénben:
1. nap: megérkezés Háromhutai szálláshelyünkre (255 km)
2. nap: TOKAJ-TARCAL-SZERENCS-MONOK-GOLOP-ERDŐBÉNYE (127 km)
3. nap: REGÉC-BOLDOGKŐ-HÁROMHUTA (74 km)
4. nap: ERDŐHORVÁTI-TOLCSVA-SZÉPHALOM-SÁTORALJAÚJHELY-MAKKOSHOTYKA-HERCEGKÚT-BODROGOLASZI- VÁMOSÚJFALU-OLASZLISZKA -KOMLÓSKA (124 km)
5. nap: FÜZÉR-HOLLÓHÁZA-KÉKED-ABAÚJVÁR-GÖNC-GÖNCRUSZKA (134 km)
6. nap: PÁLHÁZA-kisvonat-KŐKAPU-Pálháza-FÜZÉRRADVÁNY-VÁGÁSHUTA-KOVÁCSVÁGÁS-TELKIBÁNYA-VIZSOLY-TÁLLYA (178 km)
7. nap: SÁROSPATAK (63 km)
8. nap: hazaindulás, útközben: ÓNÓD-Muhi csata-MEZŐKÖVESD (262 km)